Napóleontól Jelcinig – 1. rész

Az elmúlt kétszáz év szinte összes nagy háborújának lényegében ugyanaz a célja volt: a nagy politikai és társadalmi transzformációk véghezvitele, melyek közül mind egy jó lépéssel közelebb hozta a Rothschildok rejtözködö nemzetközi pénzkartelljét a világhatalomhoz. Ahhoz, aminek jelen pillanatban már az abszolút küszöbén állunk. Kevesen tudják, hogy miután 1789-ben, a jakobinus Nagy Francia Forradalom idején és után a szabadkömövesség káoszba és eröszakhullámok sorozatába taszította Franciaországot, eredetileg nem szándékoztak évszázadokat várni világhatalmi céljuk elérésében. Az elsö „csodafegyvert“ Napóleonnak hívták. Miután Napóleon lerombolta fél Európát, az 1814/15-ös bécsi kongresszuson próbálták a Rothschildok (a pénzkartelljükbe tartozó többi extrémül vagyonos illuminátusi családdal együtt) „politikailag újraszervezni“ a vén kontinenst, pontosabban mondva rábírni az uralkodóházakat, hogy országaikban a Rothschildok kezébe adják a pénzkibocsátás jogát. Micsoda véletlen, hogy a kezdetektöl fogva Rothschild kontroll alatt álló Osztrák Nemzeti Bank is pont egy évvel a bécsi kongresszus után, 1816-ban alakult meg… hogy aztán szinte az egész 19. század folyamán az Osztrák-Magyar Monarchiában valójában duális Habsburg-Rothschild hatalom legyen.

Mint ahogy a wikipédiában is szerepel:

http://en.wikipedia.org/wiki/Congress_of_Vienna

The Congress of Vienna was  …   an attempt to forge a peaceful balance of power in Europe, and served as a model for later organizations such as the League of Nations and United Nations.

Az 1814-es bécsi kongresszus célja az volt, hogy helyreállítsa a hatalmi egyensúlyt Európában, s késöbb a 20. században ez a kongresszus mint modell szerepelt nemzetközi szervezetek – az elsö világháború után a Népszövetség, majd az ENSZ – megalakításánál is.

S ez bizony egy nagyon árulkodó mondat… késöbb a cikkböl kiderül, hogy miért.

A „receptek“  a nagy politikai transzformációk végrehajtására tulajdonképpen nem sokat változtak a 19. század eleje óta. Az egyik ilyen, mára szerencsére közismert „recept“ (vagy akár Hitler-Napóleon párhuzamnak is nevezhetnénk) a következö:

 

1. Taszíts példátlan káoszba, nyomorba és eröszakba egy országot.
A 18. század végén ez a jakobinus szabadkömüvesség által elgyötört Franciaország volt, a 20. században pedig a weimari Németország.

2Miután a lakosság eléggé el lett gyötörve ahhoz, hogy bármilyen mészárost vagy diktátort elfogadjon a helyzet „jobbra fordulásának“ reményében, hozd létre ezt a diktátort.

Franciországban 1789-töl 1799-ig káosz, vérengzések és polgárháborúk dúltak, mígnem 1799-ben megjelent egy addig ismeretlen, alacsony termetü bekomplexált alak (Napóleon) , akiböl  hirtelen „császár“ lett (valójában egy diktátor volt).

A weimari köztársaságra szintén nyomor, hiperinfláció és utcai eröszakhullámok sorozata volt jellemzö, mígnem a lakosságnak elege lett az egészböl, s aztán 1930 tájékán meg is jelent Adolf Hitler, akit aztán „megmentöjeként“ a lakosság el is fogadott.

3. A hatalomra juttatott mészárosnak vagy diktátornak ilyenkor hirtelen világhatalmi céljai keletkeznek (micsoda véletlen..), és hatalmas háborúba kezd. Ismét csak: lásd a napóleoni pusztító háborúkat vagy a második világháborút.

4. Az ilyen háborúban mindkét oldalt a Rothschildok vezette nemzetközi pénzkartell finanszírozza, viszont úgy, hogy a korábban hatalomra segített diktátoruk – miután romba döntötte a fél világot – veszítsen. Ez aztán ahhoz vezet, hogy a legyözött diktátor világhatalmi céljai helyett valójában a Rothschildok és a pénzkartell világhatalmi céljai kerülnek egy jó nagy lépéssel elöbbre…

A 19. század elején Napóleont is közismerten a Rothschildok finanszírozták (meg az ellenfeleit is természetesen). A waterloo-i csata alakulását ráadásul Anglia szöröstül-böröstül való felvásárlására használták fel egy közönséges tözsdei trükk segítségével:  a Rothschildok magán-futárja a király futárjától egy nappal hamarabb hozta meg Londonba a hírt, hogy Napóleon Waterloo-nál csatát vesztett (micsoda meglepetés). A Rothschildok ezután elhíresztelték ennek az ellenkezöjét a londoni tözsdén, minek hatására példátlan részvényeladási pánik tört ki, s ezután gyakorlatilag egy nap alatt képesek voltak fillérekért felvásárolni az akkori angol gazdaságnak nagyjából a felét..  Ez szintén közismert történelmi tény, szerepel még a wikipédiában is:

http://en.wikipedia.org/wiki/Rothschild_family

(a következö mondattal kezdödik a leírása a cikkben:)

“In one instance, the family network enabled Nathan to receive in London the news of Wellington’s victory at the Battle of Waterloo a full day ahead of the government’s official messengers… “

Késöbb aztán a 20. században – a svájci bankokon keresztül – Hitlert is közismerten a Wall Street és a City of London hatalmas nemzetközi bankjai finanszírozták (vagyis ez a Rothschildok vezette nemzetközi pénzkartell). Svájcot ugye azért nem szállták meg soha a nácik, mert a svájci bankokon keresztül volt Hitler rejtve finanszírozva. Na és hogy ki volt Hitler valójában, arról korábban már cikket is írtam, lásd: A Hitler rejtély

5. A pusztító (világ)háború után szervezz egy nagy „békekonferenciát“, ahol oszd fel újra a világot a Rothschildok nemzetközi pénzkartelljének politikai elképzelései és pénzügyi érdekei szerint.

Ez volt a pusztító napóleoni háborúk után a bécsi kongresszus, a második világháború után pedig a jaltai konferencia, és igen, korábban az elsö világháború után a trianoni konferencia is ugyanezt a célt szolgálta. Trianonban is a pénzkartell kíméletlenül leszámolt az akkori (fél)feudális ellenségeivel, köztük a magyarokkal is, s egy lépéssel közelebb került ezután is a világhatalomhoz. A második világháború után pedig létrehozták az ún. “kétpólusú világot” (írom idézöjelekben, mivel valójában ez a pénzkartell volt a mozgatórugó a kommunizmus mögött is – méghozzá a 19. század közepétöl számítva). A Rothschild kartellt egyébként a napóleoni háborúk óta a pénz és a további gazdagodás lehetösége már nem igazán érdekli, mert 1814/15 volt az az idöpont, amióta gyakorlatilag a fél világot tulajdonolja! A kartellt ezután már csakis és kizárólag egy politikai jellegü cél érdekli: az abszolút világhatalom elérése. Ennek érdekében hozta létre annak idején a kommunizmust is, a cikk egy további részében ezt még bövebben kifejtem.

Az elsö világháború „receptje“ mindössze annyiban különbözött a napóleoni háborúk és a második világháború „receptjétöl“, hogy itt nem diktátort használtak a kirobbantására, hanem közönséges provokációkkal ugrasztották egymásnak a feleket, akik közül természetesen ekkor is MINDET ugyanez a pénzkartell finanszírozta (igen, a német-osztrák szövetséget is).  A vesztesek természetesen elöre ki voltak szemelve (a félfeudális berendezkedésü országok), na és a szokásos „békekonferencia“ (a trianoni) se maradhatott el a háború után. Hogy ki legyen vesztes egy olyan háborúban, ahol mindkét tábort ugyanaz a pénzkartell finanszírozza, az a finanszírozás alakításával, és egyéb politikai manipulációkkal – a kartell kormányokba beépített ügynökein keresztül –  viszonylag könnyen befolyásolható. Vilmos német császár kancellárja, Bethmann-Hollweg például Rothschild unokatestvér volt, és valójában ö játszotta a föszerepet abban, hogy Németország hadat üzent Franciaországnak és Angliának az elsö világháborúban. A Monarchiában pedig ott voltak a bécsi Rothschildok, valójában duális hatalomban a Habsburgokkal. Még a cári Oroszországban is sok Rothschild-ügynök szabadkömüves politikus müködött, akik a cárt végülis rábeszélték, hogy lépjen be a háborúba (ezekre a dolgokra még szintén kitérek késöbb). A cárt egyébként annak ellenére késöbb hátbadöfték, hogy Anglia és Franciaország mellett harcolt. Mivel a feudális rendszerével az útjukban volt, méghozzá a legjobban!

A „békekonferenciáik“ eredménye általában az is, hogy világhatalmi céljai elösegítése érdekében a pénzkartell ilyenkor létrehoz egy „nemzetközi szervezetet“, lényegében egy „karámot“, ahol aztán egy helyben (sokszor fizikailag is egy épületen belül) képesek manipulálni szinte az egész világpolitikát, a világ kormányainak vezetöit…  Az elsö világháború után ez a szervezet a Népszövetség volt, a második világháború után pedig az ENSZ (a 20. században ezt megtetözték különbözö titkos érintkezési formákkal is, lásd például a Bilderberg konferenciákat). Az ENSZ székház például egy Rockefeller tulajdonban levö telekre épült New Yorkban.

Nemhiába jegyzi meg még a wikipédia is, hogy mind a Népszövetség, mind az ENSZ az 1814/15-ös bécsi kongresszus mintájára lett szervezve! A 19. század elejéig ugyanis képtelenek voltak „egy karámba terelni“ a világhatalmak vezetöit, a bécsi kongresszus volt az elsö nagy sikerük ebben az irányban…

De nem 100 százalékos sikerük… a homokot a gépezetbe Bécsben az orosz cár szórta azzal, hogy nem engedte meg egy Rothschildok által kontrolált központi bank létrehozását a cári Oroszországban. Kevesen tudják, hogy amikor jó száz évvel késöbb a szintén az illuminátusok által hatalomra juttatott kommunisták irgalmatlanul kivégezték az egész cári családot, beleértve a gyerekeket is, az valójában egy száz éves bosszú volt. A Romanovok ugyanis késöbb, a 19. század folyamán se hagyták, hogy a nemzetközi pénzkartell rátegye a kezét az orosz pénzügyekre, ami miatt aztán a kartell nem engedhette meg magának, hogy ez a család a jövöben bármikor is visszatérjen Oroszországba, így utódostul 1918-ban ki lett irtva.

A Habsburgok viszont beadták a derekukat a bécsi kongresszuson, 1816-ban meg is alakult a papírpénzt kibocsátó Osztrák Nemzeti Bank, mely aztán természetesen kamatra kölcsönözte az osztrák és magyar kormányoknak a semmiböl kinyomtatott papírpénzt az egész 19. század folyamán. Kevesen tudják, hogy ez a bank nagyon hasonlóan müködött ahhoz, ahogy az amerikai jegybank, a FED is müködik most 200 évvel késöbb.

A FED-et ugyanaz a rejtözködö nemzetközi pénzkartell irányítja, mint ami már az osztrák jegybankot is irányította a 19. század folyamán!! Teljesen ugyanaz!! Az egyik különbség viszont az, hogy az amerikai jegybank jelen napjainkban már nemcsak az amerikai, hanem az egész nyugati világ pénzügyi rendszerét irányítja rejtve a háttérböl, erröl a 2008-as pénzügyi válság után számos kényelmetlen részlet ki is szivárgott (lásd például a A hazudott 700 milliárd helyett 16 billió dollár vészkölcsön lett szétosztva c. cikket)

A 19. századi osztrák-magyar bankrenszer és nemzeti bank feletti kontrolljuk még relatíve jól ismert történelmi tény volt, még a német nyelvü wikipédiában is említve van:

http://de.wikipedia.org/wiki/Oesterreichische_Nationalbank

Für etwa hundert Jahre nahm der österreichische Bankzweig des Hauses Rothschild eine führende Rolle am Bankplatz Wien ein. Salomon Mayer von Rothschild war während des Vormärz an allen wesentlichen Transaktionen der Nationalbank zur Sanierung des Staatshaushaltes beteiligt.”

 

A jelenlegi amerikai (ill. az egész nyugati) bankrendszer, és az amerikai jegybank feletti rejtett kontrolljuk viszont már keményen titkolva van. A 19. század vége felé a pénzkartellnek sikerült felvásárolni szinte az összes nagy európai napilapot és hírügynökséget, angol, német és francia nyelvüeket egyaránt (ekkor került Rothschild tulajdonba többek között a Reuters hírügynökség is), aminek köszönhetöen ettöl az idöponttól kezdve a közvélemény elöl teljesen eltitkolva voltak képesek manipulálni a háttérböl a világpolitikát, a világ pénzügyeit, és az országok gazdaságait egyaránt.

Az 1913-ban megalakított amerikai jegybank létrejöttének körülményei és tulajdonosi struktúrái tehát máig titkosak tudtak maradni, egyszerüen annak a ténynek köszönhetöen, hogy 1913-ra már nem volt olyan jelentös nyugati sajtótermék vagy hírügynökség, mely foglalkozni mert volna a témával, mivel akkorra az összes közülük a Rothschild vezette illuminátusi pénzkartell ellenörzése alá került!

Ez a totális és centralizált kontroll a médiumok felett mind a mai napig létezik, ezért van az, hogy amire ún. „D-Notice“ van kiadva a háttérhatalmi pénzkartell vagy annak titkosszolgálatai által, azt aztán mintegy vzényszóra az összes nyugati médium egy az egyben eltitkolja, az angol és amerikaiaktól kezdve a franciákon és németeken keresztül az ausztrálokkal és japánokkal bezárólag… A titoktartás a Rothschildok iszonyatos (háttér)hatalma felöl a 20. század második felére totálissá vált. Ilyen totálisan eltitkolt téma a szept 11-i merényletek valódi hátterének a felderítése is.

Aki megsérti a hallgatás törvényét a médiumokban, azt… nos… épp nemrég írtam például egy cikket arról, hogy a Fox News globális hírcsatorna sztármüsorvezetöjét, Glenn Beck-et brutálisan kirúgták, mert az egyik publicisztikai müsorában elkezdte feszegetni a FED rejtett tulajdonosi struktúráinak kilététét (lásd: Leleplezte Rothschildot, kirúgták c. cikket). Nem mindenki ússza meg viszont kirúgással, van akit fizikailag is likvidálnak!

De most térjünk vissza újból a 19. század elejére. Az angol ipart tehát a waterloo-i csata után egy kifejezetten csalásra alapuló tözsdei húzással a Rothschildok kilóra felvásárolták, a Bank of England-ot is ellenörzésük alá vonták – az angol királyi családdal együtt. A Windsor családnak a 19. század elejétöl kezdve valójában semmilyen tényleges hatalma nincs Nagy-Britanniában. Igazából már korábban se volt (amióta az ország “alkotmányos monarchia” lett), ezután viszont duplán nem lett. A valódi brit uralkodót a 19. század eleje óta a mindenkori Rothschild bárónak hívják!

A kisemmizett uralkodóházak országait aztán a 19. és 20. század folyamán – mintegy angol mintára – a Rothschildok tipikusan átkeresztelték „alkotmányos monarchiákra“.  „Alkotmányos uralkodó“ valójában egyenlö „kisemmizett uralkodó“-val. Franciaországból Napóleon legyözése után szintén ilyen „alkotmányos monarchia“ lett (majd késöbb köztársaság).

A Rothschild család Németországból, Frankfurtból származik. A város a 18. század második felében a hesseni nagyfejedelemséghez tartozott, a Rothschildok látványos meggazdagodásával a német iparosodás és pénzügyek fellegvárta lett (és az is maradt mind a mai napig, söt, még az sem véletlen, hogy az Európai Központi Bank székhelye is ebbe a városba került). A Rothschildok világtörténete tehát ebböl a városból indult ki, amikoris a nagy ös, a már akkor mesésen gazdag Mayer Amschel Rothschild, a 19. század elején Európa különbözö országaiba küldi fiait abból a kifejezett célból, hogy azok átvegyék ezen országok pénzügyeinek az irányítását… Mayer Rothschild vagyona ebben az idöben már vagy egy milliárd (!) frankra rúg, amivel valószínüleg ö volt Európa leggazdagabb polgára már abban az idöben is! A történet tehát eképpen alakul:

1. A legöregebb fiú, Amseln Frankfurtban marad. Ez a Rothschild ág késöbb utódlási problémák miatt megszünik.

2. A második legöregebb fiú, Salomon Rothschild Bécsbe megy, és át is veszi – sajnos sikeresen – a bécsi jegybankon keresztül az osztrák-magyar pénzügyek irányítását… A 19. századi bécsi Rothschild ágról elég sok info található a wikipédiában is, lásd itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Rothschild_banking_family_of_Austria ) Kevesen tudják például, hogy az osztrák Creditanstalt bankház alapítói és tulajdonosai is a Rothschildok voltak, és azok is maradtak a 20. században is.

3. A harmadik fiú, Nathan Rothschild, Londoba megy. Ez a Rothschild ág irányítja (kisebbrészt a francia Rothschildokkal egyetemben) az egész nyugati világ pénzügyeit mind a mai napig (lásd a Ki tartja ellenörzése alatt a nyugati világ bankrendszerét? c. cikket). A jelenlegi két legbefolyásosabb angol Rothchildot Evelyn Robert Rothschildnak és Jacob Rothschildnak hívják. Jacob Rothschild jelenleg sajnos az egyik legveszedelmesebb háttérhatalmi figurának számít (lásd például a Súlyos dolgok c. írást)

4. A negyedik fiú, Karl Rothschild Nápolyba megy, és jelentös szerepe van az Alta Vedita nevü okkult-sátánista szervezet megalapításában, valamint az olasz szabadkömüvesség felturbózásáaban, utóbbi képes lesz – a P2-es szabadkömüves páholyon keresztül – késöbb befolyása alá vonni a Vatikánt is. Olaszország mindig is a Vatkián miatt volt rendkívül „érdekes“ a Rothschildok számára.

5. A legfiatalabb fiú, James Rothschild, pedig Párizsba megy, és megalapítja a francia Rothschild ágat.  A jelenlegi legbefolyásosabb francia Rothschildot David Rothschildnak hívják. Lásd:  http://en.wikipedia.org/wiki/Rothschild_banking_family_of_France

A cikk következö részében a Rothschildok 19. századi további történetével, és az elsö világháború kirobbantásában vállalt szerepükkel foglalkozunk tovább. Például azzal is, hogy kik voltak a 19. századi kommunista mozgalmak fö szponzorai, és hogy miért pont ök.

Külön kitéröt teszünk a bécsi Rothschild ág máig „diszkréten kezelt“ magyarországi érdekeltségeikre is, és ezen ág 1848-as negatív szerepére.

További ajánlott:

A Rothschild család iszonyatos hatalmát dokumentáló cikk

A Vörös Pajzs meséje felnötteknek (rajzfilm a Rothschildokról és a pénzügyi rendszer felépítéséröl

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s