Már a középkorban ismert jelenség volt a sátánisták köreiben, hogy a rituáléik során extrémül megkínzott, de meg nem ölt áldozatok sokszor meghökkentö módon „elfelejtették“ azt, amit müveltek velük. Ezen borzalmas emlékeik viszont nagyritkán bár, de elöjöttek késöbb, egyik pillanatról a másikra, amikor például az áldozatok ismét – akár hosszú évek múltán is – a kínzás helyszínéhez nagyon hasonló környezetbe kerültek, vagy újból összetalálkoztak egykori kínzóikkal. Hasonló jelenséget figyeltek meg brit katonaorvosok az elsö világháború veteránjainál is, akik emlékezetéböl sokszor egyszerüen kiestek a túl borzalmas csaták emlékei. De ugyanez figyelhetö meg néha szörnyü autóbalesetek elszenvedöinél, esetleg tanúinál is. A jelenséget szaknyelven „többszemélyüség“ v. „multiplex személyiségzavar“ kialakulásának hívják. Az történik ilyenkor, hogy az agy az extrém borzalmak hatására fizikailag is blokkolja azokat az idegpályákat, melyek ezen borzalmas emlékeket örzö agysejtekhez (neuronhálókhoz) vezetnek. Ezen idegpályák blokkolása késöbb megszünhet az elöbb példaként felhozott helyzetek hatására, vagyis például amikor „valamit megpillantván“ az áldozatnak hirtelen minden borzalmas emléke újból felszínre tör abból kifolyólag, hogy az agyunk asszociatívan müködik. Az áldozat személyisége is ilyenkor pillanatok alatt teljesen megváltozik, minthacsak egy „másik lélek“ jönne elö a fejéböl. A jelenség bizarr, úgy ahogy van. Minthacsak „két vagy több lélek“ lakozna egy ilyen ember fejében, s mintha ez a „két lélek“ egyáltalán nem tudna egymásról. S hogy miért említem mindezt? Azért, mert ez a jelenség az egyik „alappillére“ a napjainkban a titkosszolgálatok által gyakran alkalmazott, egy ember (például ügynök) totális elmeirányítása céljából kitalált ún. trauma alapú agykontrollnak.

(tovább…)