Mindkét negatív ET-faj, a reptiloidok és az elohimok felemlegetése egyaránt jelen van az emberiség mondáiban és történelmi írásaiban. A reptiloidokat mint sárkányokat emlegeti nemcsak a magyar (európai) mondavilág, de a kínaiak és a dél-amerikai indiánok kultúrája is. A mai ember sajnos ezt képes elignorálni mint “mitológiát”. Az elohimok szintén jelen vannak a történelmi írásokban, mégpedig mint emberalakú istenek, melyekröl az emberalakú istenszobrokat is formázták az ókori civilizációk.
Lényegében kétféle vallás fejlödött ki a történelem folyamán. Az egyik egyfajta “absztrakt istent” vagy “teremtöt” imád, mint a kereszténység és az iszlám, míg a másik emberalakú istenszobrokat, mint a buddhizmus, de az ókori görögök istenei is ebbe a kategóriába tartoznak. Nagyon sok pogány vallásban is ugyanez volt a helyzet a “történelem elötti” idökben. A világ azon részein, ahol ez elohimok megjelentek ezekben az idökben, általában kifejlödött egy olyan mitológia, mely késöbb, ilyen-olyan torzulásokkal ugyan, de emberalakú istenimádathoz vezetett. A primitív földi ember egyszerüen így reagált a fejlett humanoid lények jelenlétére. Ezt a 20. század harmincas éveiben ausztrál kutatóknak is volt módjuk megtapasztalni olyan pápua új-guineai bennszülött, a fejlett világtól addig teljes izolációban élö törzseknél, melyek akkor láttak elöször repülöt és fejlett technikai eszközöket, s emiatt a kutatókat hirtelen “istenként” kezdték el imádni.