Találkozott már valaki olyasvalakivel a gyengébbik nem képviselöi közül, kit miután kétszer elütötte az autó, sérülések nélkül „felkelt és járt“, menekült és verekedett, s a végén csak hat erös rendör tudta lefogni?

http://en.wikipedia.org/wiki/Ursula_and_Sabina_Eriksson

2008 május 17-én két svéd nö kisebb felfordulást okozott a Liverpoolból Londonba vezetö M6-os autópályán, miután gyalog „átkeltek“ az egyik menetirányon. Az egyik hölgy egy fékezö autó alá is került, de kutya baja se lett. A két hölgy ezután a menetirányok közti választóvonalban folytatta útját gyalog London felé. Az autópálya felügyelet persze riasztotta a rendörséget, s a rendörökkel a felfordulás helyszínére érkezett egy tévéstáb is, mely véletlenül az autópálya-rendörségnél forgatott valamilyen riportot. Ami ezután történt, azt valószínüleg senki se hitte volna el, ha a kamera nem kapja lencsevégre:

(a BBC késöbb, 2010-ben készült dokumentumfilmje az esetröl)

A helyszínre érkezö rendörök elöl a két nö ismét az autópálya forgalmába vetette magát. A zöldruhás nö szándékosan egy teherautó kerekei alá futott (lásd 3:45-nél), majd a pirosruhás nö is egy nagy sebességel haladó személyautó elé szaladt ki (3:58-nál), a személyautó szélvédöjének vágódott neki, a fékezés után pedig az autó elé „repült“.

(tovább…)

Már a középkorban ismert jelenség volt a sátánisták köreiben, hogy a rituáléik során extrémül megkínzott, de meg nem ölt áldozatok sokszor meghökkentö módon „elfelejtették“ azt, amit müveltek velük. Ezen borzalmas emlékeik viszont nagyritkán bár, de elöjöttek késöbb, egyik pillanatról a másikra, amikor például az áldozatok ismét – akár hosszú évek múltán is – a kínzás helyszínéhez nagyon hasonló környezetbe kerültek, vagy újból összetalálkoztak egykori kínzóikkal. Hasonló jelenséget figyeltek meg brit katonaorvosok az elsö világháború veteránjainál is, akik emlékezetéböl sokszor egyszerüen kiestek a túl borzalmas csaták emlékei. De ugyanez figyelhetö meg néha szörnyü autóbalesetek elszenvedöinél, esetleg tanúinál is. A jelenséget szaknyelven „többszemélyüség“ v. „multiplex személyiségzavar“ kialakulásának hívják. Az történik ilyenkor, hogy az agy az extrém borzalmak hatására fizikailag is blokkolja azokat az idegpályákat, melyek ezen borzalmas emlékeket örzö agysejtekhez (neuronhálókhoz) vezetnek. Ezen idegpályák blokkolása késöbb megszünhet az elöbb példaként felhozott helyzetek hatására, vagyis például amikor „valamit megpillantván“ az áldozatnak hirtelen minden borzalmas emléke újból felszínre tör abból kifolyólag, hogy az agyunk asszociatívan müködik. Az áldozat személyisége is ilyenkor pillanatok alatt teljesen megváltozik, minthacsak egy „másik lélek“ jönne elö a fejéböl. A jelenség bizarr, úgy ahogy van. Minthacsak „két vagy több lélek“ lakozna egy ilyen ember fejében, s mintha ez a „két lélek“ egyáltalán nem tudna egymásról. S hogy miért említem mindezt? Azért, mert ez a jelenség az egyik „alappillére“ a napjainkban a titkosszolgálatok által gyakran alkalmazott, egy ember (például ügynök) totális elmeirányítása céljából kitalált ún. trauma alapú agykontrollnak.

(tovább…)

Tisztában van azzal a tisztelt olvasó, hogy azokkal a kísérletekkel, amiket a CERN több kilométer átméröjü részecskegyorsítójával (lásd kép) a svájci-francia határ alatt folytatnak, a tudósok gyakorlatilag Istent játszanak? A kísérletek próba-szerencse alapúak, és senki nem tudja elöre, milyen nem várt hatásokat válthatnak ki bolygónkra, amennyiben például sikerül a tudósoknak elöidézni egyszer egy anyagot beszippantó, mesterséges fekete lyukat. A tudósok azzal érvelnek, hogy egy ilyen fekete lyuk nagyon gyorsan meg is fog szünni, és nem lesz ideje anyagot magába szippantani. És mi van, ha mégis lesz?

(tovább…)